Sigér Dávid, egykori csapatkapitányunk körül „felfordult” a világ, mégis készséggel szakított ránk időt, s válaszolt néhány kérdésünkre, sőt üzent is Balmazújvárosba.

Először is gratulálunk a válogatottban történt bemutatkozásodhoz, Montenegró ellen léptél pályára. Hogy élted meg?

Rögtön hála töltötte meg a szívemet a Jóisten felé, hogy eljöhetett ez a pillanat – magamra ölthettem a címeres mezt, s pályára léphettem válogatott szerelésben. Akkora siker ez a karrieremben, s olyan érzés, amely elmondhatatlan, leírhatatlan, s talán senki nem is gondolná, hogy mennyit, de mennyit jelent ez nekem. Pár évvel ezelőtt szerintem sokan – de lehet azt is megkockáztatom, hogy senki – nem gondolta volna, hogy ezt elérhetem, még lehet, hogy én sem, de sikerült.

Csak egy számot tennék ehhez hozzá – 1000!

Úgyis mondhatnám, hogy ez az a bizonyos hab arra a bizonyos tortára. Nem is gondoltam, hogy ezt valaki számolja egyébként, ha tudom, nagyon szívesen lettem volna ezredik. Az életemben sokszor ott volt, és ott van a sors keze, most is. Nagyon örülök, különleges élmény ez, hiszen így talán még inkább ott leszek majd a történelemkönyvekben, az ünnepi fényt, ami átjárt, biztos, hogy még inkább emelte.

Bár hétfőn a szlovákok ellen nem léptél pályára, hogy láttad mégis a mérkőzést?

Abban biztos vagyok, hogy nem érdemeltünk vereséget. Az első szlovák gól abszolút nem is volt benne a mérkőzésbe, abban a periódusban, ha valakinek gólt kellett volna szereznie, azok szerintem inkább mi voltunk. Küzdöttünk, hajtottunk, de most ezen a mérkőzésen nekünk volt balszerencsénk többször, nekik pedig szerencséjük mind azok a tények mellett, hogy kiváló labdarúgók alkotják a szlovák válogatottat. Úgy érzem, hogy minimum az ikszre rászolgáltunk. Folytatjuk a munkát, van még három meccs, kijuthatunk még az Eb-re, csak már nem a mi kezünkben van a sorsunk.

Rátérve a Fradira: jövő héten kezdődik az Európa Liga csoportkörötök. Mit vársz az ősztől?

A Ludogorecet jól ismerjük, de az ne csapjon be senkit, hogy már egyszer oda-vissza elkaptuk őket. Nagyon jó csapat ők is. Ha a három ellenfelünk közül papíron ők a leggyengébbek a csoportunkban, akkor el lehet képzelni, milyen játékerőt képvisel a CSKA, és az Espanyol. Elsősorban a tapasztalatszerzés a célunk a hat mérkőzésen, de az eredményességre, a gólszerzésre is fogunk törekedni.

Követed-e még a balmazújvárosi labdarúgást?

Egyértelmű! Sok játékossal tartom a kapcsolatot, minden hétvégén megnéztem az eredményt, és a meccsinformációkat is. A stábból pedig például Murák Lackóval is gyakran beszélek, aki számomra, és szerintem sokak számára az újvárosi futball egyik főszereplője volt, és lesz is mindig. Nagyon sokszor jut eszembe a balmazújvárosi időszak, nagyon sok jó dolgot, sikert éltem át ott.  Ez pedig mind-mind kellett ahhoz, hogy ma ott legyek, ahol! Sajnálom, ami ott történt, de azt üzenném, hogy biztos vagyok abban, hogy a klub vezetősége, szakmai stábja mindent megtett azért, hogy megmaradjon a futball, s olyan szinten menjen, mint az elmúlt években. Aki harcolt a folytatásért, járjon emelt fővel, nem rajtuk múlt. Remélem sikerül felemelkednie a balmazújvárosi futballnak újra olyan szintre a közeljövőben, amelyre méltón büszke lehet a város!

P.I.